Magyarán- virsli mustárral. Ilyesmit mindenki tud készíteni, elég leballagni a boltba, megvásárolni a virslit, majd hazabócorogván néhány percig főzni azt, és utána jóízűen elfogyasztani. Ma már csillióféle virsli közül tud választani az egyszeri júzer, de sohase feledjük, hogy miként szarból nem lehet várat épít'ni, úgy nevezett matéria (már bocsánat, de) vörösáru készítésére sem alkalmas- ellentétben a honi élelmiszeripar idevonatkozó elképzeléseivel. Ezért jól tesszük, ha élünk a gyanúperrel, midőn ezer forint alatti virslivel találkozunk, hogy abban olyasmi is fellelhető, amit első pillantásra nem gondolnánk emberi fogyasztásra alkalmasnak. A szilveszter táján (Te, malac ne rugdoss!) gombamód' elszaporodó 5-600 forintos termékek láttán pedig legjobb, ha rögvest felvesszük a nyúlcipőt. Kiváltképp ügyeljünk a minőségre, amennyiben a virslit sütni akarjuk, mert ha óvatlanok vagyunk, előfordulhat, hogy őkelme formálisan szétfolyik a serpenyőben. Virslinket fogyaszthatjuk mustárral, tormával, majonézzel, kecsappal (vidéki viszonylatban kecsöppel), szilvalekvárral, vazelinnel, vagy amivel akarjuk. Aki látta a Különben dühbe jövünk című örökbecsű alkotást (jómagam vagy tízszer), az tudja, hogy hideg sör illik hozzá.
Jó étvágyat!